VILÁGÉLETTAN
(Ez a cikk a Napút folyóirat 2003. májusi számában megjelent „A létvédelem” c. írásom átszerkesztett változata. Az eredeti szöveg a Napút Online oldalán olvasható.)
Írásaimban gyakran élek a „létrendi” jelzővel, amit, saját alkotású szó lévén, az olvasó aligha talál meg az értelmező szótárakban, illő megismertetnem vele. Erre legjobb megoldásnak tűnik, ha közzéteszem itt a szó bevezetésére 2003-ban írt cikkemet, némiképp átdolgozva.
Azok számára, akiknek esetleg nincs türelmük elolvasni a cikket, összefoglalásképp azt mondhatom, hogy a „létrendi” jelzőt megközelítőleg az „ökológiai” vagy a „környezetvédelmi” jelzők értelmében használom.
____________
A létvédelem
Szavaink nem közömbös jelek, egyáltalán nem mindegy, mit minek hívunk. Ha valamit elgörbült szögnek nevezünk, a név a kiegyenesítés lehetőségét is sugallja; nagyapáink még éltek e lehetőséggel. Ha viszont szemétnek nevezzük, ez felszólítás, hogy dobjuk ki – mi már ezt tesszük. Meglehet, a legtöbb szemetet bizonyos értelemben maga a szemét szó termeli.
Meggyőződésem, hogy környezetvédelmi törekvéseink viszonylagos sikertelensége részben a környezetvédelem szóból fakad, s e név jobbra cserélése maga is jelentős környezetvédelmi tett.
A szó két fő hibája közül az első, hogy hosszú. Hadaró világunkban a környezetvédelem teljes három szótagnyi, behozhatatlan hátránnyal indul legfőbb „ellenfelével”, a gazdasággal szemben. A környezetvédelemről szóló írást a mai olvasó elunja, mielőtt a cím végére ér.
A másik hiba tartalmi. Környezete csak valaminek lehet, s világos, hogy ez a meg nem nevezett, elhallgatott valami a lényeg, mint az alak-háttér viszonyban az alak. A szó sugallata szerint a környezetvédő sosem a lényeggel törődik, hanem annak lényegtelen hátterével, „környezetével”. A szó rejtett üzenete így hangzik: a környezetvédelem mellébeszél; mindig a lényegtelennel foglalkozik, hosszadalmasan, fárasztóan, unalmasan. Nem csoda, ha ilyen tartalmú szóval ritkán sikerül az embereket fellelkesítenünk. Lecserélésére javaslatom: a
LÉTVÉDELEM.
Ez a szó bezzeg már nem vonszolja magát a lényeg körül! Két szótag terhétől megszabadulva süvít, s középtájt markol meg bennünket. Nyilván lesznek, akik az új fogalmat túl tágasnak és súlyosnak találják, de napról napra nyilvánvalóbb, hogy magáról A létkérdésről van itt szó, és semmi sem lehet túl erős ennek hangsúlyozására. Nem a „környezetünket” fenyegeti veszély, hanem saját magunkat, mégpedig létünkben érintve. Azt sem kell bizonygatni, hogy nem csupán az emberi létről van szó, hiszen naponta százával pusztítjuk ki az élőlényfajokat, és az élettelen természet számos elemének léte is veszélyben forog. A fogalom tágassága előny, mert így a nyelv logikája szerint a természetvédelem, az egészségvédelem, kulturális örökségünk védelme mind a létvédelem fogalmában fut össze, ez lesz az alapjuk.
A környezet- előtag több kifejezésünkben is lét-re cserélhető: a létvédők létvédelmi egyesületeket alakíthatnak, követelhetik a létártalmakról, létkárosító technológiákról, ill. a létkímélő, létbarát termékekről szóló törvényjavaslatok elfogadását – ami híján az állampolgárok létükben fenyegetettnek érezhetik magukat.
Baj van az ökológia szóval is. A magyar nyelvben az ö és o magánhangzók összeférhetetlenek egy szóban, nyelvünk az ökológiát mintegy kiöklendezi. Az ökológiával csak több éves megszokás barátkoztathat meg bennünket, ha magát a szót már észre sem vesszük. További hátránya, hogy nem beszélő név, jelentését sem lehet röviden, világosan elmagyarázni, és semmi sem utal a környezetvédelemmel (létvédelemmel) való kapcsolatára. Sok éve töröm a fejem a magyarításán, s itt az ideje, hogy a legjobb ötleteket közreadjam. Ezek:
a LÉTRENDTAN és a LÉTTAN.
Közös előnyük, hogy világosan kapcsolódnak a létvédelem fogalmához. A létrendtan nagyon jó beszélő név, szépséghibája a mássalhangzó-torlódás. A jobban hangzó léttan hátránya, hogy túl közel áll az ontológia fordítására használt lételmélet szóhoz – bár lehet, ez inkább előny. Ajánlom használatra őket, válasszon közülük a gyakorlat.
Az ökológia szó kettős jelentésű: nemcsak a tudományt jelöli, hanem annak tárgyát is. Főként az -i képzős alakban. Ehhez a jelentéshez telitalálatnak vélem a
LÉTREND
fogalmát, s főként a létrendi jelzőt. Valóban sokatmondó, ha létrendi egyensúlyról, létrendi összefüggésekről beszélünk.
A szavak cseréje persze nem hagyja érintetlenül a mögöttük álló fogalmakat sem. Az újak nem pontosan ugyanazt jelentik, mint elődeik – ez épp az erényük, ezért van szükségünk rájuk. Alkalmazásuk eleinte némi kreativitást kíván a gépies „tükörfordítás” helyett; ez ne riasszon vissza bennünket.
Az új szavak bevezetését nem a hivatalos magasságokban kell kezdeni, hanem magunk között. Használatuk nyilván ellenállásba fog ütközni, elsősorban mindjárt a sajátunkba. Valamit új névvel illetni a megszokott helyett: ez mindig a mesterkéltség, természetellenesség érzetét kelti, bármennyire jobb az új név a réginél. Ezt tehát le kell győznünk magunkban.
Még erősebb lesz a hivatalok ellenállása, és a gazdasági-technokrata elfogultságú médiáé, hiszen nyomban megérzik, milyen hatalmas fegyver került a kezünkbe. Mégis a média lesz a terjesztés legfőbb eszköze. Ha cikket írunk, lábjegyzetben vagy zárójelben tisztázhatjuk az új szavak jelentését; ha interjút adunk, a riporterek rákérdeznek, miről beszélünk, s mire az első tájékozott riporter így teszi fel a kérdést: „A létvédelem ugyebár az, amit azelőtt környezetvédelemnek hívtunk?”, addigra az új szó polgárjogot nyert, s már a rövidsége révén is megállíthatatlanul terjedni kezd.
Írásomnak nem a magyarítás a célja, hanem a létvédelem ügyének leghatékonyabb szolgálata. A lelki akadályok elhárításában remélek segédkezni vele, amelyek közt a nyelvieket a legveszélyesebbnek hiszem. Hiába igyekszünk teljes erővel a helyes irányba, ha mozgásunkat láthatatlan (nyelvi) behúzott fék nehezíti. A sikeres névváltás a féket hajtóerőre cserélheti. Egészen más súlyú dolog egy ökológia névre hallgató, homályos és gyanús tudomány(?) téziseivel kerülni szembe, mint a lét rendjével. És aligha akad olyan politikus, a mellékesnek tekintett környezetvédelmi kérdéseket bármily könnyen söpörje is félre, aki meg merné ezt tenni a létvédelmi kérdésekkel is.
A környezet és a környezetvédelem alapjában elhibázott fogalmak; nemcsak a magyar nyelvben jelentenek gondot. Helyénvaló lenne hát külföldi elvbarátainkat is hasonló nyelvújító akciókra biztatni.
Ez a névcsere ízig-vérig civil vállalkozás. Valami, amit ténylegesen jogunkban és hatalmunkban áll megtenni, noha nagy hatású – ami pedig a civil szféra lehetőségeit ritkán jellemzi.
Néhány példa a környezet- és öko- előtagú szavak, jelzős kifejezések helyettesítésére:
.
környezetbarát – létbarát
környezetidegen – helyidegen, tájidegen
környezeti állapot – létrendi állapot
környezeti károk – létrendi károk
környezeti kérdések – létrendi kérdések
környezetkímélő – létbarát
környezetpolitika – létrendi politika
környezetünk állapota – létrendi helyzetünk
környezetvédelem – létvédelem
környezetvédő – létvédő
ökológia – léttan, létrendtan, ökológia
ökológiai egyensúly – létrendi egyensúly
ökológiai katasztrófa – létrendi katasztrófa
ökológiai törvények – létrendi törvények
ökológiai válság – létrendi válság
ökoszisztéma – létkör
————————————————
A cikk utóélete, eddigi hatása: az új szavak nem terjedtek úgy, ill. nem úgy terjedtek, mint vártam. A létvédelem szót csak az ún. politikai jobboldal kezdte használni, elsősorban a magyarság védelmét értve alatta, de mostanában ebben az értelemben is ritkábban találkozom vele. A „zöld” szóhasználatban egyedül a létrendi jelző jelent meg – elvétve. Ennek egyik oka lehet a Napút olvasótáborának aránylag szűk volta, s köztük a létrendi szemléletnek elkötelezett olvasók szerény száma. Magyarán azt hiszem, írásom nem jutott el remélt közönségéhez. Mivel javaslataimat – kissé tovább válogatott formában – ma is időszerűnek tartom, itt is közzé tettem őket, talán könnyebben megtalálják közönségüket.
___________________________________________________________________________________
