VILÁGÉLETTAN
A Tesla nyomán haladó Egely György körének meggyőződése, hogy kimeríthetetlen, tiszta és gyakorlatilag ingyenes energiaforrásra bukkantak. A szakemberek és laikusok ezt kétlik, idealista álmodozóknak tartják őket, de abban egyetért mindenki, hogy ilyen forrás felfedezése áldás lenne az emberiségnek. Veszélynek nyomát sem látják.
Pedig ez alighanem az emberiség pusztulását jelentené. Nemcsak a Tesla által feltételezett energiafajta; ugyanilyen veszélyt hozna ránk bármilyen felfedezés, ami az energia árát csökkenti.
Gondoljunk csak bele, mihez kezdene az ember a korlátlan, ingyenes energiával! Azzal akár ne is számoljunk, hogy fegyvert készít belőle, vagy bármi más rossz szándékkal használja fel, elég elképzelnünk, mekkora lendületet kapna minden békés emberi tevékenység. Az ember már most is vastagon borítja a Földet, építményeivel és termékeivel, szemétrétegével együtt, felfalva a létkörben fontos szerepet játszó élőlényfajokat, megmérgezve a vizet és levegőt; ez magában elegendő a pusztuláshoz. Ha azonban ingyenes energiaforráshoz jutna, még ha „tiszta” is az az energia, egy-két évtized alatt tökéletesen meg kellene semmisítenie minden életet, önmagával s az élet feltételeivel együtt.
Kevesen értik, miért okozna gondot a korlátlan, ingyenes energia, hiszen csak a jelenlegi, szennyező fajtákat cserélnénk végre tisztára. Csakhogy az energiát sosem magában használjuk, hanem anyaggal együtt. Anyagokat dolgozunk fel vele tárgyakká. Az anyag nem más, mint a természet, a tárgy pedig (végső soron) nem más, mint szemét. A munka, amit az energiával végeztetünk: a természet feldolgozása szemétté. Valójában nem az energiafajta a szennyező, hanem a vele végzett emberi tevékenység, ezért TISZTA ENERGIA NINCS. Minél olcsóbb az energia, annál hatékonyabb és gyorsabb a daráló, amellyel világunkból szemetet gyártunk, csak az energia árának emelkedése lassítja.
(Ez persze nem az egyedüli veszély, hiszen az olajcsúcson túljutva az energia ára rohamosan és gyorsuló tempóban emelkedik, s ez a folyamat szintén összeomláshoz vezet. Nem csupán gazdasági, hanem ebből fakadóan általános társadalmi, kulturális, politikai összeomláshoz is, tehát az energia árának emelkedése önmagában nem ment meg bennünket. Itt azonban nem egy optimális helyzet meghatározásával próbálkozom, amit megvalósítani amúgy sem állna módunkban. Csak azt szeretném minél világosabbá tenni, hogy a letűnő olajkor energiájánál is olcsóbb energiaforrás feltétlenül a vesztünket okozná, ahogyan mai, szinte megoldhatatlan gondjaink is a kőolaj egykori olcsóságából fakadtak.)
Nem akarom elmosni az energiaforrások közti különbséget; természetesen fontos a fosszilis energiahordozókat megújuló energiafajtákra, elsősorban napenergiára cserélnünk, és radikálisan csökkentenünk szén-dioxid kibocsátásunkat. De a legfontosabb tényező mégis az energia ára, ami gazdaságunk méretét, tempóját, és végső soron népességünket szabályozza. A „műenergia” (vagyis minden energia saját fizikai és szellemi energiánkon kívül) árának a jelenleginél magasabbnak kellene lennie, az árat az élőmunkával mérve.
Ez természetesen szegényedést jelent, tehát épp ellenkezőjét annak, amire mindnyájan vágyunk. De el kell döntenünk, mik szeretnénk lenni: élő szegények, vagy gazdag halottak.
________________________________________________________________________________
