Az aranyhal meséje

VILÁGÉLETTAN  /Előzménynek ajánlott: Az egész világ készítette kenyér/

 

 

Volt egyszer egy szegény ember. Rozzant viskóban lakott a hegyek alján, kis földecskéjét művelte, s olykor halakat fogott a közeli patakban, így etette családját. Nehezen éltek, gyakran éheztek.

Egy napon egy aranyhal került az ember hálójába. Mikor ki akarta venni, az így szólt hozzá:

– Ne egyél meg, szegény ember. Én ennek a vidéknek a királya vagyok, s teljesítem, bármit kérsz tőlem.

Hitte is az ember, nem is, de végül azt gondolta: soványka ez az aranyhal, nem veszítek sokat, ha elengedem. És ha mégis igazat mond, jól járok vele: megkapom tőle mindazt a szépet és jót, amit csak el tudok képzelni. Visszadobta a halat a vízbe. Az pedig így szólt:

– Köszönöm, hogy megkíméltél. Amit kérsz tőlem, megadom neked. Mit kívánsz hát?

Az ember elgondolkodott.

– A viskónk kicsi, sötét, és télen hideg, fázunk benne. Jó lenne nagy, világos és meleg házban lakni.

Nagyon nehéz a munka, megfájdul tőle a hátam, a lábam, mégis kevés az ennivalónk. Jó lenne, ha többet teremne a föld, jó lenne, ha magától járó ekém lenne és más szerszámaim, és nekem csak irányítanom kellene őket.

Sosem jártam még a hegy túloldalán, nagyon lassú és fáradságos az utazás. Jó lenne megismerni távoli tájakat, de anélkül, hogy hónapokra vagy évekre el kéne hagynom a családom. Jó lenne olyan jármű, ami sebesebben jár, mint a szél, és ha kedvem támad, elutazhatok vele messzire, mégis hamar hazaérek.

Kevés a szomszédunk, azok is messze laknak. Jó lenne, ha sok-sok ember élne itt, ha pezsgő, vidám élet zajlana körülöttünk. S hogy a többiek is jól érezzék magukat, szeressék egymást és ne irigykedjenek, adj meg nekik is minden jót, amit magamnak kértem.

– Menj haza, feküdj le aludni – felelte az aranyhal. – Mire felébredsz, meglesz minden.

Hazament a szegény ember, lefeküdt aludni. Másnap, mikor fölébredt, szeme-szája elkerekedett a csodálkozástól és rémülettől. Futott vissza a patakhoz, de csak egy bűzlő csatornát talált a helyén, szeméttel tele, olajos víz csordogált az alján. Szólította az aranyhalat, s az nagy sokára meg is jelent, átvergődve a szeméten.

– Hová lettek az erdők? – kérdezte az ember.

– Ki kellett vágni őket a sok-sok ember kényelmes bútoraihoz, papírnak az olvasnivalójához, gerendának a házakhoz, és tűzifának a fűtéshez, hogy ne fázzatok télen. Kellett a hely, hogy legyen hol laknia mindnyájatoknak, és legyen hol megtermelni a sok-sok ember élelmét.

– Hová lettek a hegyeim?

– Le kellett bontani őket, hogy legyen elég kő, mész és agyag, felépíteni a sok-sok ember házát és gyárait. Kellett a hegyekben lévő érc a maguktól dolgozó gépek elkészítéséhez.

– Hová lettek a madarak, és hová lett a többi állat?

– Ki kellett irtani őket, hogy ne tegyenek kárt a bő termésben, akik pedig megmaradtak, elköltöztek, mert nincs már hol lakniuk, nincs mit enniük.

– Hová lett a tiszta levegő?

– Bele kellett engedni a sok-sok ember magától futó és repülő járműveinek a füstjét, meg a nagy kályhákét, amelyek a meleget és a maguktól dolgozó gépek erejét adják, és a gyárakét, ahol mindez a sok jó készül.

– Hová lett a tiszta víz?

– Bele kellett engedni a sok-sok ember házából kifolyó szennyvizet, az eső belemosta a sok-sok háziállat trágyáját meg a földet bővebb termésre kényszerítő csodaszert, az emberek is beledobálják mindazt, amivel már nem tudnak mit kezdeni, és nincs hová tenniük.

– Nem lehetett volna legalább a szennyet és szemetet máshová tenni?

– Nem. Nincs más hely a földön, vízen és levegőn kívül, a szemét csak ezekbe kerülhet.

Elbúsult az ember, lehajtotta a fejét és gondolkodott. Végül ezt kérdezte:

– Megtennéd, hogy minden ugyanúgy legyen újra, mint régen volt?

– Látod, hogy alig élek már – felelte az aranyhal –, megfulladok a mérgezett vízben. Nincs erőm több kívánságodat teljesíteni.

Azzal alábukott, és utolsó erejével elúszott messzi tájra.

____________

MESÉK

Az egész világ készítette kenyér

A tücsök és a hangya

A szarvasok és a farkasok

A karvaly és a csalogány

____________________________________________________________________________________