(Kiss Katinak, a Gondolkodókör asztaláról)
Kisslány [sicc!], verset írtál? Jó, de szép. Nekem túl csillogó az asztal, túl bő malaszttal;
a magasztalás sok. Nem ott ülök, mint mások? Vagy te telepedtél máshová?
Nálunk kevesebb a fénymáz, inkább a hagymáz; jobban is marasztal s kevésbé csúszik,
mint a politúr.
Itt nem a Fő a fő, fejessé csak a seggelés teszi.
Aztán: itt nincsenek nagybetűs szavak. A Hit, a Kétely és a Gondolat kényelmes párna pár
napig. Polivinil-klorid. Eldobható. Amíg dagad, felfújt; lapos, ha kilyukad. Ez meg fapados
hely. Ülepünk a párna, velünk együtt kerülhet szemétre.
Szellem. Vidáman sistereg, mint kacsa (vagy angyal) a tepsiben, talán nem is tud róla, hogy
halott. Holott a combját már félnyersen megettük, feje a macskának jutott, egyébként repülni
nem tudott, míg élt, sem. Megértem; egy tepsiben evezünk. (Kháronéban? Nem hiszem.
Az obulust elkérték ugyan, de hol a túlpart? Naivitás. A tepsiben sülni szokás.) Persze nem
csak kenyérrel. Mindegy, hogy késsel, villával vagy puszta kézzel, de legyen, ki minket is
egyen (fogyasszon), ne legyünk mérgezők, csak ehhez kell az ész. Tápláléklánc a szellem;
az emészthetetlen kárba vész.
Gondolkodás. Nem intelligencia kérdése, elég a szándék. Nem válogatott jófejek újabb
babérja, észtáncoltatás. Más. Esetleg a fuldokló közhelyes szalmaszála. Hála ezért is!
If várában vasszilánk, kapirgálni a falat, amit a másik, ügyesebb kezünkkel gyorsan építünk.
(Kreativitás, ez kell nekünk.) Kötéltáncról meg végképp szó se essék, a szilárd talajról is túl
könnyű leesni. Szépért, igazért ne a magasba less, az igazság költészete próza.
Hit. A gondolkodás tilalma, áhítat tudatlanságunk előtt. A hit a hitet túl korán akarja.
Kétely. A szkeptikus turistapóza régi romokon. Kívülnézet a kétely, a szó árulkodó:
élő gondolkodással kétely nem, csak kérdés látható.
Műveltség. Szag helyett feromon, nem érezni többé, csak tudnivaló.
Bölcsesség. Ötszázért párja. Talárja mindnyájunknak jól áll, a Mammutban olcsó megint
(érdekel?), minden színben és fazonban. Azonban kínai, nyugati ízlésre szabva. Lao-ce,
Mao-ce, Kung-fu-ce és a többi. Tajvan segít a bajban. Bő választék Taóból, akció. Az Út
egyre hosszabb, eljuthatsz rajta bárhová. Műút, kamionnal mehetsz ma már. Ábrándozva
dicsérjük a régi földutat, csak hát a bakhát ugye, és a sár.
Az asztal, ez az asztal, tűzhely inkább. Sűrű füst felettünk, s miután gyermekeink elől mindent
felettünk a gyors jövő nevében, együtt sülve-főve reméljük, hogy élve kerültünk a tepsibe,
s ha kigondolunk valamit, esetleg ők is még izé.
[Bordal:]
Mit tegyünk? Igyunk, ha nem jól áll ügyünk s a szerszám. (Mármint a gondolat.) Mit ér
a bunkócska ezerszám, ha ellenség sincs, magunk vagyunk? A pohárban nem hagyunk, míg
agyunkban maradt.
Versünkre visszatérve: keringő, könnyű tánc. Lebegve ring a jambus, ragyog a tiszta rímek
lánca, csengő és csillogó zománc. Illendőbb lenne tán az asszonánc s a kínrím, de kínról ma
szó se essék, ez az üdvösség románca. Langyosak a globális téli esték, andalító a kellemes
vég, hisz láthatóan végtelen, vagy rég vége már. Ez persze szellemesség volt, ne hidd, hogy
tréfa.
Ne add fel! Nincs jogod, nem a tiéd ez.
2006
_______________________________________________________
