Csak nézem, mennyit összegürcölünk, hogy
a Paradicsomból Édent fabrikáljunk.
Ahogy kiűzzük egymást és magunkat,
lángpallost nyűve fásultan halálig.
És újabb űzőt, űzendőt szülünk,
legyen kiért. Habzsolva éhezünk
(tiltott gyümölcsünk szétrohadva mállik),
a kert sivár, a holnap máris untat.
A kivonulás a legbátrabbik álmunk;
hunyt szemmel őrlünk, míg az Éden elfogy..
2011
_______________________________________________________
