– Helóka! Itt vagyok az első kocsiban, látlak is innét. Nem látsz? Fehér póló van rajtam. Majd mindjárt. Dzsaszt ö minit. Jajaja. Hát te? Váóó!!! Sirály!!! Hú, az meg, képzeld, olyan szőrös volt, tök gáz. Á, dehogyis. Nem, és szeplős. És ehhez még egy kibaszottnagy pattanás az orrán, oldalt. Luci mondta, olyan, mint a majom segge, hihihi…
– Elküldtem a francba. Mondtam neki, ennyi pénzzel a szeméttelepre menjen, ott guberálhat magának valamit, aztán próbálja meg otthon összeszerelni. Nem tudom, minek néz engem. Csak adóba is többet fizetek utána. Nem érek rá ilyen hülyékkel foglalkozni, nálam ketyeg az óra. Az ilyen egyszerűen nem tudja, hogy az idő pénz. Amíg a szarságaival feltart, három üzletet is nyélbe ütök. Nem vagyok én pszichológus, akit azért fizetnek, hogy az anyja kínját is elmesélje. Sötét, mint az éjszaka. Hát igen, Magyarországon vagyunk. Meg hogy garancia. Mekkora baromarc!
– Csücsüke-putyuka, jól vagy, édesem? Megírtad már a házit? Ne hagyd az utolsó pillanatra! De tényleg jól vagy? Nem fáj a fejecskéd? Iztibizti? Így görbülj meg? Nehogy nekem azt a hülye játékot nyúzd, megértetted?! Megmérted a lázad? Biztosan nincs? Na jól van! A hűtőben van párizsi! Vagy már megetted? Az ajtót bezártad? Na jól van! Vigyázz magadra, édeském, anyucicád nagyon szeret téged, ugye tudod? Na jól van, pusz-pusz-pusz! Megyek, mindjárt otthon vagyok!
Ismeretlenek ilyesféle mobil-beszélgetéseinek milliói száguldanak percenként keresztül-kasul testünkön, agyunkon, minden kemény és lágy porcikánkon, mirigyeinken, növekvő magzatainkon, elektromágneses hullámok formájában. Amíg dolgozunk, gondolkodunk, beszélgetünk, sétálunk, szórakozunk, szeretkezünk, meditálunk, imádkozunk, szülünk, alkotunk, alszunk, álmodunk. Ilyesféle beszélgetések ezreit lőjük keresztül mi magunk is másokon, ismerős és ismeretlen emberek felfoghatatlan sokaságán. Együtt a hasonló tartalmú (vagy akár nagyon is fontos) levelek tömegével, a spam-özönnel, a hír-, a „közösségi” és pornóoldalak tartalmával, képekkel, filmekkel, változatos animációkkal és hirdetésekkel, ha vezeték nélkül internetezünk.
Persze nemcsak az emberekről van szó, hanem minden más élőlényről, növényekről, állatokról, gombákról, egysejtűekről. Régóta publikálják a komoly, de senki által nem olvasott tanulmányokat a mobilhasználatnak az élő sejtekre való hatásáról, az erdőpusztulással, méhpusztulással való kapcsolatáról, de hiába, az embert csak saját maga érdekli. Sőt még saját maga sem különösebben, ha ennyire „praktikus” eszközről kéne lemondania. A mobilra korábban már egyértelműen rábizonyított egészségkárosító hatások nem izgatták fel a kedélyeket, legalábbis nálunk nem. „A fejlett Nyugat” is beérte annyival, hogy az átjátszóállomásokat feltüntették a térképeken, s azok környékén többé-kevésbé eladhatatlanná váltak a telkek és lakások, de magát a mobilt nem tette le senki.
Majd talán most, mikor igazán komoly testületek, szakemberek szájából hangzik el a rettegett szó: RÁK. Most, hogy a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) kinyilvánította: a mobil potenciálisan rákkeltő hatású. „Az egyik legnagyobb nemzetközi tanulmány eredményeit 2010-ben hozták nyilvánosságra, eszerint azoknál, akik 10 éven át vagy annál hosszabb ideig használtak mobiltelefont, megduplázódott az agyi glioma (a rák egyik típusának) kockázata.” [Medicalonline] Remélem, a rohamosan szaporodó és mindig egy irányba mutató kutatási eredményekkel együtt ennek már lesz mozgósító hatása, hiszen nem másoknak, hanem maguknak a mobilhasználóknak az egészségéről, életéről van szó.
Tudom, könnyű valami ellen beszélni, de sokkal nehezebb megszabadulni tőle, főként, ha már rászerveztük az életünket, és ha ráadásul enyhébb vagy erősebb külső nyomás, elvárás is kényszerít a használatára. Tehát próbálok valami megfoghatót is mondani, ami ugyan nem oldja meg a gondot egy csapásra, és nevetségesen jelentéktelennek hat, de első lépésnek megteszi.
A szegényedés mellett is sokunknak futja vezetékes telefonra, internetre. Először is azt oldd meg, hogy legyen vezetékes telefonod! Talán épp most gondolkodsz rajta, hogy leszereltesd-e, hiszen úgyis elég a mobil – ne szereltesd le! Ha nincs vezetékesed, nem tudod a mobilt letenni. De ha már van, egyre könnyebb lesz az egyes beszélgetésekhez a vezetékest választani, egyre gyakrabban. Mellesleg (vagy nem is mellesleg) megérzed annak a helyzetnek már-már elfeledett szabadságát, hogy nem vagy mindig és bárkinek elérhető. S ha már eljutottál odáig, hogy mobilod még van ugyan, de csak otthonról vagy a munkahelyedtől távol és csak végszükségben használod, az nem kevesebbet jelent, mint hogy töredékére csökkentetted a korábbi elektroszmog-kibocsátásod.
Nincs ebben semmi látványos, jó lenne valami frappánsabbat olvasni helyette. Szürke, érdektelen kis tanács ez, mintha nem is mondtam volna vele semmit. De működik, hasznos, és fontos. Megéri, hogy egy csattanót feláldozzon a kedvéért az ember.
___________________________________________________________________________________

Ezzel kapcsolatban sajnos kétségemet kell kifejezzem. A vezetékes telefon sem teljesen vezetékes már. A hálózatok keresztül-kasul kapcsolódnak, és ez még inkább így lesz, mert az ipar ebben látja a “jövőt” (egy nagy, gigantikus összekapcsol hálózatban TV-re, telefonra, internetre, mobilra, stb.)
Előfordulhat, hogy a vezetékes beszélgetés is átmegy GSM bázisállomásokon, főleg olyan helyeken ahol nincs kiépítve vezetékes összeköttetés, bár ez hazánkra nem annyira jellemző. Ha meg mobilt hívunk vezetékesen, akkor meg nyilván átmegy. Az ismerőseink nagy részét már el sem tudjuk érni vezetékesen, mert jóformán senkinek sincs. És a mobil hálózat sem teljesen rádió, ha van rá lehetőség, vezetékben megy, főleg a távbeszélgetések és a mobilinternet, ami a modemtől a bázisállomásig rádión, onnantól pedig vezetéken.
A mobilnak és a mobilinternetnek pedig megvan az az előnye is (főleg egy csökkenő gazdaság világában), hogy van rá lehetőségünk, hogy csak akkor fizessünk érte, ha valóban használjuk és ha épp van rá pénzünk.
Szóval úgy gondolom, hogy a vezetékesre váltás közel sem jár olyan egyértelmű előnyökkel, mint az elsőre tűnik. A megoldás leginkább csak az lehet, ha kevesebbet, vagy egyáltalán nem használjuk. Ezzel viszont elvesztenénk azt a lehetőséget, hogy az átmenet időszakában (már ha egyáltalán van ilyen) a hasonló érdeklődésűek kapcsolatban maradjanak egymással, szerveződjenek (találkozók, kalákák, ökofalvak, stb), felkészüljenek, tanuljanak egymástól, értesüljenek a világ történéseiről, stb.
Igen, ezekkel tisztában vagyok, de a jelek szerint nem értünk egyet. Ha nem mondod le a vezetékes telefonod, vagy újra előfizeted, azzal egyrészt szaporítod a vezetékesen elérhető emberek számát, másrészt a fejlesztést is segítesz ebbe az irányba terelni, főleg, ha egyidejűleg (nyilván) folyamatosan csökken a mobilforgalmad is. Ez a fogyasztói nyomás ma is érezteti a hatását, bár még csak az egyik oldalról: mivel a lakossági tiltakozás folytán egyre nehezebb és drágább helyet találni az átjátszóállomások számára, nő az esélye, hogy ahol a vezetékes kapcsolat ma hiányzik, ott annak kiépítését válasszák.
Az a bizonyos gazdasági előny (csak akkor fizetni, ha használjuk) pusztán csak számlázási mód kérdése. Mindkét rendszer számlázható bármelyik módon. A szolgáltatónak mindkét esetben vannak beruházási és fenntartási költségei, amit éppúgy kifizettethet velünk előfizetéses alapon, mint előfizetés nélkül, forgalom-alapú számlázással, ennek nincs köze a technológiához.
Természetesen könnyítést jelentene a szabályozási támogatás. Most, hogy a WHO a dohányzással egy kategóriába sorolta a mobilozás veszélyét, indokolt lenne a GSM-re is olyan adókat vetni ki, mint a dohányra, amitől a technológia versenyképessége radikálisan csökkenne.
Ezzel egyetértek, csak szerettem volna rávilágítani néhány szempontra, amit úgy láttam, hogy nem vettél figyelembe. Hogy nem ennyire egyértelmű a helyzet, mivel ma már a hálózatok teljesen egybeolvadnak és mindegyik elektromágneses sugárzást bocsájt ki. A mobilok esetében a rákkeltő hatás nagy valószínűséggel a sejtekre gyakorolt melegítő hatásnak tudható be (ahogyan a mikrohullámú sütő is melegít) és a távolság növekedésével a sugárzás négyzetesen csökken (célszerű használni a kihangosítást). Persze ez szerény vigasz, mivel rengeteg az eszköz és több szolgáltató is van és mind saját hálózatot építettek, ami így 3x annyit sugároz, mintha közös hálózat lenne, összességében az egész mindent eláraszt, és nemcsak ránk van káros hatással. Amivel jelentősen javíthatnánk a helyzeten, ha köteleznénk a szolgáltatókat, hogy osszák meg a hálózatot (ahogy a Matávot is kötelezte az állam anno) és építsék le az ezáltal fölöslegessé vált bázisállomásokat.
Persze azt is hozzá kell tennem, hogy ennek épp az ellenkezője a tendencia. Az ipar azt vizionálja, hogy minden egyes háztartási és szórakoztató eszközbe és a járművekbe SIM kártyát fognak tenni (2020-ra világszinten 50 milliárd mobilhálózatra csatlakoztatott eszközt remélnek!). Úgyhogy bár egyetértek azzal, hogy radikálisan csökkentenünk kellene az elektroszmogot, ennek épp az ellenkezője felé tartunk. A mai fiatalság élete és az egész informatika, a mobil eszközök és az azokra épült szolgáltatások körül forog. Elképzelhetetlen mennyiségű pénzt öntenek ebbe. És ahhoz sajnos elég pesszimista vagyok, hogy higgyek abban, hogy attól, hogy páran vezetékesre váltunk (amit már most gyakorlatilag ugyan azok a cégek szolgáltatnak, szinte ugyan azon az összekapcsolt IP hálózaton át), vagy ha az állam kivetne erre valamennyi adót, az megváltoztathatja ezt. Úgy látom véleményünk lényegében csak ebben különbözik, te optimistábban állsz hozzá, nekem meg pesszimista napom van
Igen, ezeket is tudom; bár ne tudnám. Elég sok mindennek kellett utánanéznem egy, a közelünkbe tervezett átjátszóállomás elleni tiltakozás során.
Hát azt nem tudom. Cseppet sem érzem magam derűlátónak. Nem az a kérdés, mekkora sikert várhatunk valamitől. Szerintem a Wétiko ugyanezen az elven működik; aligha azért csinálod, mert meg vagy győződve róla, hogy önmagában megoldhatja a problémáinkat. Nem hiszem, hogy okunk lenne Téged pesszimistának, engem optimistának hinni
Csupán arról van szó, hogy nem ismerem el a panasz jogát és értelmét, amíg magunk nem tesszük, amit tehetünk, bármilyen szerény a hatása.
(Az elektromágneses sugárzás hatásai egyébként jóval összetettebbek a puszta melegítő hatásnál, és a problémáknak csak egy részére igaz, hogy a távolság négyzetével arányosan enyhülnek.)
A szolgáltatók hálózatmegosztásra kötelezése mindenképp kívánatos lenne. Mellesleg az általam felvetett, a dohányárukkal párhuzamos adó nem pusztán “valamennyi adó”; a dohányárukat ma nálunk 74% adó terheli, s akik másként számolják, azok sem tudnak 50% alatti tételt hozni ki belőle. Ez akkora adóteher, amit nem bír el olyan technológia, aminek van konkurenciája.
Optimizmus?