Erkölcs és érdek

ÉLET-TAN

Az erkölcsös cselekvést sokan gondolják érdekmentes, vagy épp érdekeinkkel ellentétes cselekvésnek, holott az erkölcs nyilvánvalóan a javunkat (közösségünk javát) szolgálja hosszú távon, tehát érdekeltek vagyunk benne.

Az erkölcsiség lényegének meghatározásai közül számomra az utilitariánus megközelítés tűnik leginkább használhatónak. Megpróbálkoznék egy újabb megfogalmazásával, amelynek nem feltétlenül a boldogság áll a középpontjában, a „többi ember” helyett a közösség fogalmára épít (amely nem azonos tagjainak összességével, s nem is feltétlenül csak emberekből áll), s amely a társas tér dimenzióját kiegészíti az idő dimenziójával:

Az erkölcsiség a közösségi és hosszú távú érdekeink előtérbe helyezése az egyéni és rövid távú érdekeinkkel szemben.

Ezek közt nem szükségszerű az ellentét. Egyéni érdekeink lehetnek azonosak a közösségével, a rövid távúak a hosszú távúakkal, de az ilyen egybeesés cseppet sem általános. Amikor fedik egymást, az erkölcsös cselekvés szolgálhatja közvetlen érdekeinket is; az erkölcsös az erkölcstelentől csak akkor válik el, amikor ezek nem esnek egybe. Ezért az erkölcs gyakran kíván tőlünk önuralmat, önzetlenséget, s akár önfeláldozást.

A közösség érdeke természetesen saját érdekünk is, feltéve, hogy közösség alatt nem szabadon választható, tetszés szerint elhagyható, lecserélhető társaságokat értünk, hanem bennünket ténylegesen fenntartó életközösséget. Ez ma a világnak ezen a részén nem annyira a Közösség néven magasztalt társulásokat jelenti, sokkal inkább azt a társadalmi-gazdasági, valamint biológiai, ökológiai szervezetet, amelynek részei vagyunk, s amelyből élünk, függetlenül attól, hogy ez mennyire tudatosult bennünk, s hogy lélekben mennyire vagyunk képesek azonosulni vele.

A meghatározásból következően az erkölcsiség, erkölcsösség nem egy bizonyos állapot, inkább út: a közösség kiterjesztésének és a hosszú távú érdekek felismerésének útja. A tettek megítélése nem kétértékű értékrendet kíván, amelyben valami vagy erkölcsös, vagy erkölcstelen, inkább egy elvben végtelen skálát, az erkölcsösség fokozataival. Leegyszerűsítve: minél tágabb közösség érdekeit szolgálja egy tett, minél hosszabb távon, annál erkölcsösebb. Az egyéni érdek szolgálatánál erkölcsösebb, ha a családom érdekeit tartom szem előtt, ennél is erkölcsösebb, ha a nemzetemét, és így tovább: az emberiségét, a bioszféráét. De ez valóban egyszerűsítés, mert ha szempontjainkat akár a társas térben, akár az időben a beláthatatlanig tágítjuk, ítéleteink és tetteink tartalmukat veszítik. Ez a körülmény azzal a tanulsággal szolgál, hogy az erkölcsiség útja ismereteink bővítését is kívánja tőlünk, ami hidat jelenthet a van és a legyen közötti, sokak szerint áthidalhatatlan szakadék felett.

A témáról vagy nagyon hosszan, vagy nagyon röviden tudnék írni; inkább az utóbbit választom, mellőzve a minden meghatározással kapcsolatban szükségképp felvetődő kérdéseket. Bízom benne, hogy ez a gondolat hasznos lehet részletes fejtegetések nélkül is.

__________________________________________________________________________________