VILÁGÉLETTAN /Előzménynek ajánlott: Tudatosság/
Aki jó dolognak tartja a természet kíméletét, életmódunk fenntarthatóvá alakítását, képzeletben előszeretettel társít hozzá minden más vágyott dolgot. Úgy képzeli talán, hogy eltűnnek a világfaló nagyvállalatok, csökken az elidegenedés, megszűnik a politikai és gazdasági korrupció, igazságosabbá lesz a javak elosztása, és így tovább. De veszélyes minden rosszat az egyik, s minden jót egy másik csomag részének képzelni. Oktalan kiábránduláshoz vezet, s ahhoz, hogy a várt fordulatot észre se vegyük, sőt a „rossz” győzelmét lássuk benne. A több szempontból kártékony energiatakarékos izzók használatának kötelezővé tételében, ami nyilván hatalmas biznisz, és feltehetően áll mögötte korrupció is, általában a kártékony technológiák és termékek álságos zöldre festésében és számos hasonló jelenségben hajlamosak vagyunk az üzlet és a romlott politika diadalát látni a zöld eszmék felett. Holott zöld győzelmek soráról van itt szó.
Az „öko-” és a „szocio-” nem tartoznak össze, legalábbis nem úgy, ahogy képzelni szeretnénk. Ökológiai szempontból fenntartható lehet egy rabszolgatartó, vagy a baksisra épülő társadalom is, beleférhet a népirtás, vagy bármi, amit ma mélyen elítélünk. És fordítva: mai társadalomeszményünk, a jól működő és igazságos demokrácia, épp abban rendszerben jutott legközelebb a megvalósuláshoz, amely letarolta a bolygót. Okkal remélhetjük, hogy ezek nem tartoznak szükségképp össze, de hiba lenne a létrendi fordulat jeleit a társadalmi visszásságok enyhülésében keresni.
Életmódunk (egyelőre inkább csak szemléletünk) “zöldülését” nem arról vehetjük észre, hogy a társadalmi problémák sorra megoldódnak; ez a fordulat nem zár ki semmilyen rosszat, igazságtalanságot, korrupciót, manipulációt. Sokkal inkább abban láthatjuk a jeleit, hogy lassanként más javak igazságtalan elosztását panaszolhatjuk fel, más eszmék lesznek alkalmasak a manipulációra, más megszeghető szabványok és előírások születnek, más termékeket termelnek a nagyvállalatok, más dolgokkal, más ügyekben lehet döntéshozókat korrumpálni. Hatalmas jelentőségű fordulat, hogy ma már az egyezmények, amelyeket a kormányok nem tartanak be, nem (csak) fegyverkezésről, hanem egyre gyakrabban CO2-kibocsátásról szólnak, zöld demagógiával találkozhatunk a politikában, médiában, bio és öko minősítésű árukkal lehet a vásárlókat becsapni, ilyen árukkal gerjesztenek mesterséges szükségleteket, ezekből termelik ki a vállalatok a profitjukat.
Ez világosan mutatja, milyen széles körben eresztett gyökeret a létrendi szemlélet, s hogyan válik napról napra fontosabbá minden kérdés megítélésében, különben nem ezzel lehetne a fogyasztókat és választókat megnyerni. S persze így már a harcok, viták is másként festenek: a vállalatok és politikusok bírálatakor ki lehet mutatni, mennyiben nem felelnek meg saját ígéreteiknek, az ökológiai szempontok sokkal alaposabban kiforrhatnak a vitában. Ha a gyakorlati változások legnagyobb része még nem is, de a szemléleti fordulat lényegében megtörtént. Ez nem jelentene túl sokat, ha kizárólag csak a fogyasztók és választók becsapásában jelentkezne, de azt talán mégsem gondoljuk, hogy a zöld szempontok jegyében most sokkal több visszaélés történik, mint korábban. A lényeg, hogy megváltozott a szemléletünk, s ennek jelentőségéből mit sem von le, hogy éppannyi a hamisság, mint azelőtt.
A létrendi (ökológiai) szemlélet térhódítását leválasztani társadalmi eszményeinkről, vágyainkról különösen azért fontos, mert a rossz dolgok csak fokozódni fognak a fordulat folyamán. Nem közvetlenül a zöldülés, hanem a szegényedés következtében.
A kettő kapcsolata több oldalú. Elsőként azt mondhatjuk, hogy közös okból fakadnak. Ugyanazért szegényedünk (mégpedig többé megállíthatatlanul), amiért zöldülünk: feléltük a bolygónkat, s rákényszerülünk mindkettőre. Másrészt mondhatjuk, vagy okkal remélhetjük, hogy a szegényedés önmagában is közelebb segít minket egy fenntartható életformához, mivel az energiaínség korlátozza pusztítási lehetőségeinket. Harmadrészt pedig minden zöld központi intézkedés, pl. az anyag és energia árának emelése, a gazdaság visszafogásához, szegényedéshez vezet. Az ilyen szabályozás jelentősége nem a szegénység elkerülésében áll, hanem abban, hogy a kényszerű szegénységet egy lépésnyire megelőzze önkéntes szegénységgel, amikor (legalább elvben) még futja lehetőségeinkből a szükséges átalakításokra, hogy a hiány (levegő, víz, élelem, energia) ne hirtelen, katasztrófa-szerűen zúduljon ránk.
A zöld fordulat a gyakorlatban egyáltalán nem az az eszményi változás, amit legtöbbünk képzel: szerényen bár, de végre boldogan, harmóniában élni a természettel. A szegényedés, vele a zöldülés, cseppet sem ártatlan, békés folyamat. Mennyi visszásságot szült eddig a folytonos gazdagodás mohósága! Nos, biztosra vehetjük, hogy még keményebb nyílt harcra és még több aljasságra vagyunk képesek, amikor nem a bőség fokozása a tét, hanem a már elért és megszokott életszínvonalunk fenntartása, akár magas az, akár a létminimum. Többé nem azért küzdünk, hogy gyerekeink jobban élhessenek, mint mi, hanem azért, hogy élhessenek egyáltalán. Keményedni fog minden harc, kontinensek, országok, népek, társadalmi csoportok és egyének közt, s amíg viszonylagos rend uralkodik, addig ez a harc a hatalom szigorodásában, a szabadság csökkenésében, a törvénytisztelet lazulásában és a visszaélések szaporodásában jelentkezik, a társadalmi igazságtalanság további fokozódása mellett. Ezek a rossz dolgok mindenképp várhatóak, mert a szükségszerű szegényedésből következnek. A kérdés az, hogy mennyi – kevésbé szükségszerű – zöld elem kerül melléjük, s hogy viszonylag idejében-e, vagy csak amikor már késő. Ez a mi felelősségünk. De ne csodálkozzunk azon se, hogy ha amit ma helyénvaló változásnak gondolunk, esetleg diktatúrák kényszerítik majd ránk.
Nem a várható katasztrófák rémképeit színezgetem, bármily valószínűek, sőt épp arról a helyzetről beszélek, ami esetleg képes lehet a hirtelen összeomlás megelőzésére. De fontos, hogy a remélt – és máris zajló – fordulatról ne fessünk magunknak idillikus képet, másként kiábrándulunk belőle, jobb lehetőség reménye nélkül. Törekedjünk rá, hogy az új életformában felfedezzük és megteremtsük mindazt a szépet és jót, amire lehetőséget ad, de ne higgyük, hogy az valami egészen más élet, a valamikori jövőben. Nem. Ez az, amiben most élünk. Igyekezzünk szebbé tenni.
__________________________________________________________________________________
